Nancy, Debrecen, gólok a BL-ben, majd pénzvita, Genoa, Bari, Panathinaikosz, Diósgyőr, a nem torghellei értelemben vett Trollfoci sztárság, majd a számára a nyugalmat jelentő Győr. (Ahol szintén sokáig nem történik semmi jó). Ha koordináta rendszerben kéne ábrázolni Rudolf karrierjét, akkor az egyenes egészen magasan kezdődne, majd fokozatosan menne lefelé, hogy a debreceni években a csúcsra jusson. Aztán szinte egy új egyenes kezdődne, amely ott jut a legmélyebbre, amikor Rudolf éveken át képtelen jól játszani bármelyik csapatban, amelyik nem a válogatott, közben a megítélése sem olyan, mint az olyan csatároké, akik meccseket döntenek el a válogatottban.
Rudolf az elmúlt négy évben, gyakorlatilag karrierje zenitjén, 25 éves és 29 éves kora között nem számítva a szombaton a Paksnak lőtt duplát összesen hat gólt rúgott bajnokikon. A múlt héten pedig úgy tűnt, hogy végleg megérkeztünk a mélypontra. Rudolf emberelőnyben kihagyott egy tizenegyest Fehérváron, a második félidőben beálló Martínez pedig sorsfordító gólt lőtt, és ha nincs a sérülése, talán Rudolf sem játszik Pakson.
A nagy sorsfordításokhoz jól jön, ha a védő olyan, mint villamos a kocsiszínben.
De játszott, két gólt lőtt, és ha sorsán és megítélésén nem is tud nagyot változtatni ez a dupla, de erre a tavaszra mindenképp lök egyet a csatáron. És a futball már csak olyan, hogy egy jó tavaszból bármi lehet a végén.
A második gól meg eléggé rendben volt.
Follow @twitter
Utolsó kommentek