Mindenki a gólszerzőt szereti ilyenkor kiemelni, pedig nem olyan egyszerű a képlet. Kalmár Zsolt nélkül aligha állt volna fel az ETO, míg a KTE-t Gréczi vitte majdnem a mennybe. És ehhez az kellett, hogy vörös tehetség Burgost is felbőszítse:
Kezdjük is a fiatal kecskemétivel, aki egészen lazán vert a baloldalon minden győrit. Svecet már az elején úgy megkavarta, hogy a meccs végéig szédült, a robosztus Kamenár mellett pedig egészen higgadtan belsőzött a hosszúba. Ezt hívják vagányságnak. Gréczi esetében az élelmesek arra is emlékezhetnek, hogy ennél egy sokkal nagyobb ziccert rontott a srác egy hete a Vidi ellen, ezt alapul véve tanult hibájából. A Sveccel vívott egyoldalú keringő az ETO szerencséjére csak egy gólt eredményezett, de teljesítményével így is csapata legjobb instat indexét hozta a meccsen, pontokban mérve ez 20-at ért a menedzsereknek.
Hogy miért nem vele van tele a sajtó, arról Varga Roland is tehet, akinek játéka csalóka volt. A győri támadó aktív volt, de megoldásai szemlátomást nem mindig ültek, sok helyzetet is kihagyott, mielőtt övé lett volna a győztes gól. A próbálkozás és az aktivitás azonban a mezőny legjobbjává emelte a számok alapján, Polekszicset nem egyszer megdolgoztatta, a védők figyelmét végig lekötötte. 249-es indexe mellé 22 pontot kapott.
Nálunk azonban most Kalmár Zsolt lett a numero uno. Egyrészt azért, mert neki volt a legkevesebb ideje (39 percet töltött pályán csereként), másrészt azért, mert a 93. percben egy már elveszettnek tűnő ívelést csípet vissza spiccel, majd adott hibátlan gólpasszt. Kalmár persze a győriek játékán is sokat lendített, hiszen közel 90 százalékos hatékonysággal passzolt, és párharcait 60 százalékát megnyerte. Indexe ugyan alacsonyabb mint Vargáé, ám mutatói alapvetően jobbak, pontból pedig ő is 22-t tud felmutatni.
Utolsó kommentek